Végülis összeverődtünk jópáran, VorosCsepel és Csúsztatott Kuplung is tiszteletét tette, no meg pár kolléga és egy kollegina a Gyárból, meg az ő rokonai, barátai és üzletfelei (akik közül kettővel bővült a nyári vízitúra stábja). 2 sörig tartottuk a "szoftos" lendületet, aztán belecsaptunk a jóég tudja hány sörbe. Idővel belelendültünk a táncba is, a cigók hatalmas hangulatot csináltak, ment a tánc meg a bazseva rendesen.
A zene végetértével a pulthoz támolyogtunk ahol összeismerkedtünk Jánossal (46), aki egy büntetett előéletű szalámigyári munkás. Meghívtuk egy vagy két sörre, meg egy kevertre (amit legnagyobb bánatára eme műintézményben nem forgalmaznak, így kénytelen volt beérni rummal...). János Attilaként mutatkozott be, de rögtön beismerte, hogy csak fedőnév, az Attila jobban hangzik. Lényeg a lényeg, a barátságból egy jó kis másfél órás mélyinterjú kerekedett. Megtudtuk róla többek között, hogy van egy 26 éves fia, aki szakács németországban, és van egy nemcigány felesége, meg azt is, hogy hogyan miért hagyta el az asszony(t). Ja és a cigánylányoknak van a legjobb segge, és riszálni is tudják ám! Ezt is. Meg hogy garázdaságért volt sitten 9 évet, de szar volt, úgyhogy többet nem fog ülni. Ezúton is köszi neki, tényleg érdekes dolgokat osztott meg velünk az életéből (kár, hogy tegnap óta némi információ elveszett).
Hazafele, ha jól emlékszem, dülöngéltünk egy kicsit, és úgy rémlik ordibáltunk (énekeltünk) is egy keveset. Gyalog voltam, nem bringával, ami így utólag jó ötlet volt :)
A reggel már nem sikerült ennyire fényesre. 9:45-kor ébresztett egy telefonhívás, természetesen a főnököm volt :) Érdeklődött egy tettestárs, A. hollétéről is, akiről diplomatikusan nem szolgáltattam ki információt (ő is késett pár egységet...). Szépen nyugisan összekaptam magam (a munkaidő kezdete után 15 perccel, otthon már nem siet az ember), majd bringára pattantam, szépen sütött a nap, a körúton nulla dugó, és egész jó tempóban föltekertem (!). A Retek utcában majdnem elütöttem az úttesten egy gyalogot, szépen elküldtük egymást a anyánkba..
A végeredmény 1 óra 45 perc késés volt, ami 7 óra fizetéslevonást fog maga után vonni (így elkönyvelhetjük ez a közelmúlt legdrágább piálásának). A főnököm közölte, hogy egyrészt megöl, másrészt van egy 'vizin' nevű szemcsepp... Én pedig közöltem vele, hogy köszi, én így jól érzem magam, amúgymeg szokjon hozzá a látványhoz, mert még hosszú a nyár:)
Tanultunk is az este valamit. Azaz igazából nem sokat, de megpróbáltam kinyomozni. Mégpedig azt, hogy ki volt Osztyapenkó (ahol maj Sz.-t fölveszi a busz a bringájával együtt). Sajnos wikipédia cikk nincs, de van ez:
At Buda, Soviet Captain Ilya Ostapenko and 1st Lt. Nikolai Orlov successfully reach German defensive lines under a white flag of truce. Axis troops bring Ostapenko and Orlov to 8th SS Division headquarters at Gellert-Hegy Hill. 8th SS officers duly report the surrender offer and terms to Pfeffer-Wildenbruch, who declines the offer. SS troops return Orlov and Ostapenko safely back to no-man's land, but Ostapenko is killed by shellfire while crossing back to Soviet lines.(forrás)
Mától VorosCsepel pedig elkezdte fröccs-fogyókúráját. Kérnénk napi jelentést a sörhas méretéről!
Fekete Lamúrnak ezt a dalt küldeném:
Én úgy szeretek részeg lenni,
Mert nékem akkor nem fáj semmi
De semmi se fáj
Én kerülöm a józanságot,
Mert keresek egy szebb világot
Egy jobbat, hol csendes a táj.
Nem tudok élni így józanul
Szívemre száz bánat borul
Csalfa itt minden és hazug a szó
Részegnek lenni de jó.
Én úgy szeretek részeg lenni,
Mert nékem akkor nem fáj semmi
De semmi se fáj
Oly édes a mámor és egy-két pohár bor
Már minket a mennybe repít
Szép álom hol minden virágba
Egy Ámorba szerelmet íz1ít
Én úgy szeretek részeg lenni,
Mert nékem akkor nem fáj semmi
De semmi se fáj
Én kerülöm a józanságot,
Mert keresek egy szebb világot
Egy jobbat, hol csendes a táj.